Finomszerelékes módszerek I.

A spiccbotos horgászat

Van, aki él-hal érte és egész évben spiccbotozik, van, aki nem igazán bízik a vékony zsinórokban, apró horgokban és az érzékeny botokban. Jómagam mindig szívesen nyúlok felszerelésem ezen részéhez még keményebb pályákon is. Fogom is a halat rendesen, aztán persze melegszik az idő és jön valami komolyabb fenevad, megtép és ráébreszt a módszer korlátaira. Ekkor kis időre félreteszem a cuccot, hogy aztán a következő kapásszegény időszakban újra elővehessem. Nem szépítem, nagyon kedvelem és nagyra értékelem a spiccbotos úszózást. Persze a magam módján alkalmazva, évtizedes tapasztalataimat felhasználva, néha kissé leegyszerűsítve örömmel horgászom match, feeder, vagy bolognai botjaimmal is. Minden alkalommal próbálom azokat a bizonyos képzeletbeli eredményességi határokat kissé felfelé tolni. Ennek a mottónak a jegyében kezdtem ezt a tavaszt is. Bár előző írásomban már foglalkoztam a tavaszi horgászattal, most a szárnyaikat próbálgató, kezdő finomszerelékes horgászoknak szeretnék újból segíteni ezzel az összefoglaló, rendszerező sorozattal, melynek első elemének a spiccbotos horgászatot választottam.

Hol jó a spiccbot?

Tavasszal lassan, de biztosan emelkedik a vizeink hőmérséklete, éled a természet, újra zöldül a nád, megkezdődik az ívási időszak, ezzel együtt a békés halak intenzív táplálkozása. Gyengébb szélben, szélcsendben, közeli horgászat lehetősége esetén ne késlekedjünk, vegyük elő spiccbotunkat, szórakozzunk egy jót.

Az első kérdés, hol tudunk spiccbottal horgászni, hol keressük halainkat. Kora tavasztól, a felmelegedő vizek esetén látogassuk meg a sekélyebb tavakat, holtágakat. A spiccbotnál a meghorgászható távolság meghatározó kérdés. Van ugye a botunk és közel hasonló hosszúságú damilunk. Optimális, ha a 6-8 méterre lévő egy méter körüli vízmélységet kényelmesen, erőlködés nélkül a partról egy lendítéssel el tudunk érni. Halat átlátszó, tiszta fél méteres vízben nem valószínű, hogy tudunk fogni, ezért a zavarosabb, halmozgást mutató részeket keressük.

Hirtelen lehűlést követően, hideg víz esetén, hűvös időben a napokig sekély vízben tartózkodó halak gyakran kis időre eltűnnek és visszahúzódnak a mély vízrétegekbe. Amennyiben nem látunk a sekély részekben halakra utaló jeleket, keressük őket a mélyebb szakaszokon. Ha ezt spiccbottal nem tudjuk elérni, más módszert kell választanunk, ezért célszerű, ha van nálunk nagyobb távolság meghorgászására alkalmas felszerelés is.

Spiccbotozáskor a sikeres helyválasztás alapkérdés. Kis gödrök, törések, kemény mederaljzatok gyakran jó haltartó helyek. Akár fél méterre ettől kapástalanságra lehetünk ítélve, ezért alapkérdés a meder gyors feltérképezése. Ekkor jól jön egy csíptetős fenékmérő ólom, hogy megtaláljuk gyorsan és könnyedén a mélyebb és kecsegtetőbb mederrészeket.

A bot.

A számtalan gyártó választéka és a folyamatos innováció lehetővé tette, hogy ma már spiccbottal is egyre nagyobb halakat vagyunk képesek megfogni. A karbon gyártásának fejlődésével egyre könnyebb és nagyobb terhelhetőségű botokat vehetünk kézbe. A botok üreges karbon vagy tömör üvegspiccel kerülnek forgalomba. Egy jó spiccbot markolata érdesített, csúszásmentes, a végét menetes fémkupak zárja, amely letekerésével könnyen hozzáférünk a bot tagjaihoz, ami könnyebbé teszi a tisztántartást, illetve segíti a begumizást és a spiccén már van kialakított vég a damil felkötéséhez.

Egy jó választás – könnyű, terhelhető és erős

Csalihal fogásához, vagy apróhalas horgászathoz elegendő a 3-4 méteres bothosszúság és a kicsi, néhány grammos dobósúly. Nagyobb keszegek, kárászok és esetleg kisebb pontyok megfogásához az 5-6-7 méteres hosszúságot és 5-15 grammos dobósúlyt ajánlom. Ennél hosszabb botok is léteznek, de ezek már kicsit drágábbak, nehezebbek és a kezelésük, használatuk is nehézkesebb. Nagyobb 10-14 méteres távolság meghorgászása, vagy verseny esetén a rakós botok is szóba jöhetnek, de ez már egy bonyolultabb, különleges műfaj, egy másik történet.

Nekem leginkább az 5-6 méteres spiccbotok váltak be. Szeretem az erősebb, hajlékony spiccű, gerincesebb típusokat. De számomra mindennél talán a legfontosabb a bot súlya. (Egyes típusoknál egy 5 m-es bot lehet akár 170 gramm is!) Minél könnyebb, természetesen annál drágább, de annál tovább tudjuk derékfájás nélkül tartani. Szerencsére az innovációnak és az árversenynek köszönhetően a tíz éve vásárolt könnyű bot ma már fél áron megvásárolható. Lényeges, hogy vigyázzunk spiccbotunkra, rendszeresen tartsuk karban, tisztítsuk meg a toldásoknál, ne húzzuk túl és nem utolsó sorban vigyázzunk, hogy ne roppantsuk össze. Így hosszú évekig eredményes eszközünk maradhat.

A damil.

Örök kérdés, hogy melyik leginkább alkalmas zsinór a finomszerelékes horgászathoz és különösen a spiccbotozáshoz. A fejlesztés itt is töretlen, számos speciálisan fejlesztett termékkel is találkozhatunk. Tehát választék van bőven, bár itt a szakítószilárdság és vastagság vonatkozásában néhány gyártó az igazmondás határait súrolja. Az árakban is van jócskán szórás.

Egy új termék, szenzációs ár érték aránnyal és strapabírósággal – AWA-SHIMA ION POWER Fluoro Surf

A zsinórválasztás minden esetben attól függ, hogy mire horgászunk és persze, hogy milyen halakkal akadhatunk össze. Csalihal fogásához, vagy apróhalas horgászathoz, a 4 méteres kis bothoz megfelelő a 08-as, 10-es vastagság. Amennyiben azonban nagyobb halak is beköszönhetnek könnyen szakításhoz vezethet ez a stratégia. Egy 5-6 méteres erősebb spiccbot esetében 14-es 16-os damil a jó választás. Persze erősebb zsinórok esetén egy 16-os már 2,5 - 3 kilós szakítószilárdságot is jelenthet, ami már komoly erő. A színválasztásban is van kedvencem, én a színtelen, áttetsző zsinórokat preferálom.

Egy jó választás spiccbotra az erős és strapabíró előkezsinór

A damiljaink könnyen sérülhetnek. Minden horgászat során többször ellenőrizzük, nincs-e sérülés a zsinórunkon. A legtöbb károsodás azonban nem a vízparti horgászat során keletkezik, hanem a tároláskor és az oda és visszautunk alkalmával. Két lehetőség a legjobb megoldás erre a problémára. Vagy minden horgászat megkezdése előtt kössünk új szerelést, vagy tartsuk létrán ez előre elkészített spiccbotos szerelékeinket.

Az úszó.

Könnyű, fix, két ponton rögzített 1 grammos úszó – jó választás

Nekem úszózáskor talán a legfontosabb a jó láthatóság. Szerencsére, ma már vásárolhatunk jól látható, szép festésű, cserélhető antennás, vagy világító patron elhelyezésére alkalmas úszókat is. Természetesen fontos az is, hogy strapabíró, erős kivitelezésű, jó festésű úszókat szerezzünk be, hogy ne kelljen minden horgászat után a boltban kikötnünk. A létrán, vagy úszó tartóban tárolt úszóink vannak a legnagyobb biztonságban és így kerülhetjük el a nem várt sérüléseket. Jó, ha van különböző átmérőjű műanyag csövecskénk is az úszónk rögzítésére, illetve állítására. Akkor jó az átmérője, ha bedobáskor nem mozdul el úszónk, viszont ha állítjuk, nem deformálja, hurkásítja damilunkat.

Az ólom.

Talán a legfontosabb, hogy vásároljunk előre bekalibrált súlyú, felcsíptethető ólomkészletet. Ebből könnyen felsúlyozhatjuk az úszónkat. Az osztott súlyozást kevésbé érzi a hal és a súly egyenletesebben, lassabban viszi a csalit a mélybe. Vízközti horgászatnál, elsősorban csalihalfogáshoz használom. A kedvencem azonban az egy ponton koncentrált ólmozás, kb. 10-12 centire a horogtól. Gyakran horgászom spiccbottal a fenék közelében, vagy a fenéken. Szeretném gyorsan a helyére juttatni a csalimat és ki szeretnék zárni minden zavaró körülményt. Nekem az a jó ólom, amelyet nagyon könnyedén tudok rögzíteni a damil sérülése nélkül.   

Jó ólom – készletben van, kalibrált és extra lágy

A horog.

Sok múlik a horog akadásán. Gyakran a pici, vékony horog kifordul, kihajlik vagy egyszerűen kivágja a hal száját és sajnos elveszítjük a zsákmányt. Csalihal fogásához, vagy apróhalas horgászathoz, a 4 méteres kis bothoz, a 08-as, 10-es vastagságú zsinórhoz, a 0,5 grammos kis úszóhoz elegendő a pici 10-es14-es horog is. Nagyobb halak esetében, egy 5-6 méteres erősebb spiccbot esetében 14-es 16-os damilhoz, 1-2 grammos úszóval már 8-as 10-es vagy akár a 6-os is jó választás lehet. Bár használok olykor vékony szálú horgot, szeretem a kissé vastagabb, húsosabb és öblösebb lapkás horgokat, még ha kisebb méretűek is. Biztonságot ad az ereje, nehezebb a kihajlás lehetősége.

 Egy jó új horog - Awa-Shima Cutting Blade

 Egy régi barát - DRENNAN Super Specialist

Fontos, hogy a horgászat során többször ellenőrizzük horgunk állapotát. Gyakran tapasztalható, hogy kihajlik, vagy hegye letörik. Ekkor ne habozzunk, cseréljük le.  

Az etetés.

Szerintem egy napos spiccbotos horgászathoz elegendő egy-két kiló jó minőségű etetőanyag. Alapelvem, hogy nem jóllakatni szeretném a halakat, hanem az úszóhoz csalogatni, ezért számomra inkább az aromáknak és a csalogató hatásnak van jelentősége. Jó, ha élő csalit vagy csemegekukoricát, főtt búzát, kendermagot, vagy apróbb pelletet adunk az anyaghoz. Nálam a minőség felülírja a mennyiséget. Különösebben nem szükséges kísérleteznünk, - hacsak nem akarunk, - mert horgászboltjainkban már kaphatóak hidegvizi, finomszerelékes aromák és erre a módszerre kialakított speciális etetőanyag keverékek, metod mixek is. Hosszú évek tapasztalata mondatja velem, hogy a pörkölt, epres, gyümölcsös, kendermagos, aprómagvas kombinációk nagy sikerrel alkalmazhatóak. Tavasszal az aromák közül a gyümölcsös, mézes, tigrismogyorós CSL kombinációk javasoltak, bár új ízekkel, keverékekkel történő tesztelés sem árt, mert a szokatlan íz és új típusú csali sok éves igaznak hitt szabályt felülírhat és jó halat eredményezhet.

A csali.

Spiccbothoz leginkább a csonti, pinki, giliszta, szúnyoglárva, illetve a csemegekukorica illik. Természetesen minden a vízen múlik. Szerencsére tavasszal a törpeharcsa még nem annyira aktív, ezért az év első időszakában még tudunk élő csalikkal is eredményesek lenni. Jól működnek ilyenkor a csali-kombinációk is. Csemegekukorica-csonti vagy giliszta keverék jó pontyot hozhat.

Újdonság – egy jó, praktikus, aromásított tavaszi csali – Carp Zoom, sweet corn

Begumizva, vagy direkt.

A kis keszegek, kárászok fogásához ideális a spiccbotos módszer, de kora tavasszal akár 1-2 kilós ponty is sikeresen megfogható vele. Nyáron, ha melegedik a víz és a pontyok már erőre kapnak, esélyeink lecsökkennek, mert halaink nagyobb sebességre kapcsolnak. Erőtől, energiától duzzadva pillanatokon belül megiramodnak, ha tehetik, meglépnek/megtépnek. Picit lehet tologatni a határokat kicsit erősebb damillal vagy begumizással, erősebb horoggal (bár láttam már fonott direktbe kötött szerelést is), de azért ekkor sem olyan egyszerű a helyzet. Csak próbáljuk ki. A bot hosszúságát jelző 5-6 méteres erőkarral nagyon nehéz feladat kiemelni egy 2-3 kilós halat.

Sokan választják a begumizást, ezzel korrigálhatják a fárasztási hibákat és a damil gyengeségét. Ugyanakkor ez a módszer tömör, tűspiccel nem alkalmazható, csak az üreges karbon spicc elvágásával valósítható meg. Jó ötlet, ha inkább veszünk egy tartalék spiccet is és azzal kísérletezgetünk és készítjük el a begumizást.

Ha mégis úgy döntünk, belevágunk, vegyük sorra a kellékeket. Kezdjük a legfontosabbal, a gumival. Létezik több fajta is. Létezik normál tömörgumi, latex, csőgumi, de már megjelent a folyadékkal töltött csőgumi is. A gumivásárlásnál célszerű venni néhány elengedhetetlen kelléket. A gumit rögzítenünk kell a bot belsejében és ennek csiszolódás nélkül kell a hal erejének függvényében a bottestbe ki- és bemozdulnia. Ezért kell egy gumit rögzítő belső létra, teflon csövecske és egy gumis gyorskapocs is. El kell döntenünk, hány tagot szeretnénk begumizni. Nagyhalas horgászatnál ajánlott a 2-3 tag. A belső létrát tetszőlegesen tudjuk a bot belső átmérőjéhez igazítani. A gumizás tehát nem egy bonyolult manőver, de kísérletezést igényel. Ha egy spiccet egyszer elvágtunk azt már nem tudjuk összeragasztani. Magam részéről ezért nem szeretem a begumizást.

 Egy szakszerűen begumizott felszerelés 

Egy másik kisipari módszer a feeder botos horgászatban teret nyert erőgumi, a power gum alkalmazása, amelyet a bot elvágása nélkül használhatunk. Bár nem annyira professzionális, könnyebben gubancolódhat, de egy 40-50 centis erőgumival betoldott szerelés is képes hasonló teljesítményt produkálni, mint egy begumizott spiccbot.

A fárasztás.

Spiccbotozás során, ha nagyobbacska hal akad horgunkra, sok múlik az akadáson, ezért ne spóroljunk a jó horgon és a damilon. Ne vágjunk be túl nagyot, hogy a horog jól be tudjon a hal szájába ágyazódni, ne vágja ki a száját, mint a kés. Amikor az akasztás sikerült gyakori hiba, hogy fejre állítjuk, gyorsan a bot mozdításával magunk felé húzzuk a halat. Terheljük a damilt és könnyen kihajlíthatjuk a horgot. Pici irányváltoztatás sokkal biztosabb megoldás, mint a megfordítás. Legjobb a hal körpályára állítására. Engedjük, hogy dolgozzon a bot is. Már persze, ha tudjuk, és a nagy hal nem tép meg azonnal. Finom mozdulatokkal a horgot nem terheljük túl és elkerülhetjük a szakítást. Azért sok időnk nincs, ezért igyekezzünk mihamarabb halunkat megszákolni.

Egy sikeres akció vége - ponty a merítőben

A mellett hogy ennél a módszernél legközvetlenebb a kontaktus a hallal, természetesen a finom szerelékes horgászatban a spiccbotnak meg vannak a maga korlátai.  Ezért fejlesztették ki a feeder, picker, bolognai vagy a match botokat. A következő részekben ezekkel a technikákkal fogok foglalkozni. Addig is sikeres próbálkozást, jó spiccbotozást kívánok!